Augusztus: Amikor a belső erő találkozik a felelősséggel
Augusztusnak megvan a maga sajátos karaktere. A természet ilyenkor már nem szerénykedik: büszkén mutatja mindazt, amit hónapokon keresztül érlelt. A fák roskadoznak a gyümölcsöktől, a gabona a magtárban, a kert pedig olyan bőséget kínál, ami még a legelszántabb urbánus embereket is azonnal nagymamás nosztalgiába ringatja. A nyár lassan a tetőfokára hág, - miközben mi, halandók, a huszadik jeges kávé és a ventilátor búgása közben próbáljuk megőrizni a méltóságunkat.
De ha túllépünk azon, hogy a legfőbb spirituális kihívásunk jelenleg a kánikula átvészelése olvadás nélkül, érdemes észrevenni, hogy ez a hónap finoman, mégis határozottan arra hív, hogy megálljunk egy pillanatra és ne csak azt számoljuk össze, mennyi feladat vár még ránk szeptembertől, hanem azt is, mi az, amit már létrehoztunk az életünkben.
Mert a lelki fejlődésnek is megvannak a maga aratásai. Csak nálunk a betakarított termés nem zsákokban mérhető, hanem belső minőségekben. Például:
🔥Miben lettem idén nyáron kicsit bátrabb? (Vagy legalábbis mikor mertem határozottabban nemet mondani)
🔥Hol sikerült végre egészségesebb határokat húzni?
🔥És mit tanultam magamról ?
A cselekvés hónapja (vagyis: ideje felvenni a szandált és lépni)
A nyár első fele sokaknak a feltöltődésről, a pihenésről és a stratégiai semmittevésről szólt (ami egyébként teljesen rendben van). Augusztus azonban már más minőséget képvisel. Ez a hónap finoman hátba vereget, és azt súgja: "Ideje, hogy a felismeréseinket végre tettek kövessék."
Valljuk be, legtöbbször pontosan tudjuk, mire lenne szükségünk. Tudjuk, milyen kapcsolatból lenne ideje kilépni, milyen régóta halogatott döntést kellene meghozni, vagy melyik álmot porosítjuk már évek óta a belső fiókunkban. A változást azonban ritkán hozza el a félig átgondolt felismerés; ahhoz bizony kell az az első, kissé bizonytalan, de bátor lépés is.
Mentálhigiénés szakemberként nap mint nap tapasztalom, hogy az embereket ritkán a képességek hiánya akadályozza. Sokkal inkább a belső bizonytalanság, a kudarctól való udvarias (vagy halálos) félelem vagy az a makacs belső hang, amely szerint "én ehhez kevés vagyok".
Augusztus csodás alkalom arra, hogy egy határozott mozdulattal átadjuk a volánt a félelmeink helyett az értékeinknek.
A belső tűz: kávé nélkül is működik
Ebben a hónapban sokan intenzívebbnek élik meg az érzelmeiket. Több lehet a lendület, a türelmetlenség, de a tiszta alkotóerő is. Ugyanabból a belső energiából születhet egy zseniális döntés, egy új fejezet vagy éppen egy hirtelen felindulásból elkövetett családi vita a rosszul visszapakolt mosogatógépről.
A kérdés nem az, hogy van-e bennünk erő. Mert van, és sokszor több is, mint szeretnénk. A kérdés az: hogyan bánunk vele?
A belső tűz akkor válik építővé, amikor irányt kap. Ha nem mások ellen fordítjuk, és nem magunkat emésztjük vele a vasárnap éjszakai "mit is csinálok az életemmel?" típusú körökben, hanem valódi célok szolgálatába állítjuk.
Érdemes most megfigyelni magunkat:
🌻Mi az, ami most igazán lelkesít?
🌻Hol érzem azt, hogy felesleges feszültséget hordozok?
🌻És mire lenne szükségem ahhoz, hogy ez az energia ne romboljon, hanem építsen?
Ha pedig úgy érzed, jól jönne egy kis útitárs ezen az úton, várlak szeretettel 🌞