Tavirózsa-A lélek csendes virága
Tavirózsa: a lélek csendes virága
Van valami megfoghatatlanul gyönyörű és megnyugtató a tavirózsában. Ahogy csendesen lebeg a víz felszínén, szirmai lassan nyílnak ki a napfényben, mintha maga is lélegezne, egyet a világgal- egyet a lélekkel. Nem véletlen, hogy sok kultúrában a tavirózsa a belső béke , az újjászületés és a spirituális tisztaság szimbóluma.
A tavirózsa- különösen a keleti kultúrákban- gyakran a megvilágosodás jelképe. A sötét , iszapos vízből emelkedik ki, mégis ragyogóan tiszta virágot bont. Ez a kép tökéletes metaforája a belső munkának, amit sokszor az élet nehézségein , fájdalmain keresztül végzünk. A belső iszapból emelkedünk ki, hogy egy nap megtaláljuk a saját fényüket. A tavirózsa csendben nyílik. Nem harsány, nem kér figyelmet- mégis lehetetlen nem észrevenni. Ugyanígy működik a lélek gyógyulása is: gyakran csendes, lassú folyamat, mégis mélyen átalakító.
A mentálhigiéné és a lélek kinyílása
A lelki egészség nem azt jelenti, hogy mindig boldogok vagyunk. Inkább azt, hogy van terünk feldolgozni az érzéseinket, megérteni a belső világunkat, és kapcsolódni önmagunkhoz- úgy, ahogy a tavirózsa is önmagához hű marad, bármilyen zavaros legyen is a víz alatta. A mentálhigiéné eszközei – mint a rendszeres önreflexió, a tudatos jelenlét gyakorlása vagy terápiás támogatás- olyanok, mint a napfény a tavirózsának: segítenek kinyílni. Segítenek emlékezni arra, hogy a lélek mélyén mindig ott van a nyugalom lehetősége.
Hipnózis: egy csendes belső utazás.A hipnózis mint módszer nem varázslat, -hanem egy mélyen fókuszált, relaxált állapot, amelyben könnyebb kapcsolatba kerülnünk a tudatalattinkkal. Ez az állapot lehetőséget ad arra, hogy megértsük, mi húzódik meg bizonyos érzéseink, szokásaink mögött- és hogy tudatosan új mintákat alakítsunk ki.A hipnózis egyfajta belső víztükör: lehetőséget ad bepillantani abba, amit máskor nem látunk. És mint a tavirózsa , mi is felszínre hozhatjuk önmagunk legszebb, legtisztább érzéseit.
Az elcsendesedés ereje
Sokszor azt hisszük, hogy a gyógyuláshoz hangos áttörésekre van szükség- de néha elég csak csendben ott lenni. Egyedül, Önmagunkkal. A tavirózsa emlékeztet: nem baj, ha lassan haladsz.Nem baj, ha néha csak lebegsz. A lélek nem versenyez.Csak növekszik-ha hagyják.
A tavirózsa nem csupán egy szép virág-hanem egy finom emlékeztető is. Arra, hogy a belső növekedés mindig lehetséges, még a legzavarosabb vizekben is.És hogy a befelé fordulás, akár hipnózisban, akár egy egyszerű meditációban, segíthet újra kapcsolatba lépni önmagunkkal. Mert a lélek- akárcsak a tavirózsa- mindig tudja , hogyan nyíljon ki újra.