Miért halogatjuk a segítségkérést, amikor már tudjuk, hogy szükségünk van rá?

Több ismerősömtől és korábbi kliensemtől is hallom mostanában: "Idő kell, hogy összeszedjem magam meg a bátorságomat, hogy elmenjek egy segítő szakemberhez." Aztán telnek a napok, hetek, néha hónapok. Az ember vár. Csak éppen igazából nem tudja, mire.

Talán arra, hogy majd egyszer könnyebb lesz, hogy elmúlik magától…hogy történik valami, amitől egyszer csak minden a helyére kerül. Vagy arra, hogy majd lesz egy reggel, amikor felébred, és azt érzi: na, most már elég erős vagyok ahhoz, hogy segítséget kérjek.

💭Csakhogy lehet, hogy közben éppen halogat.

És ezt egyáltalán nem szemrehányásként mondom. Éppen ellenkezőleg! Nagyon is érthető, ha valaki vonakodik attól, hogy közelebb kerüljön ahhoz, amit hosszú ideje próbál távol tartani magától. Mert az érzéseinkkel való találkozás olykor valóban nehéz. Sőt, néha fájdalmas is lehet. 🫀

Sokkal könnyebb azt mondani, hogy "majd később foglalkozom vele", mint leülni és kimondani: félek vagy hogy haragszom, szerencsétlennek érzem magam, elkeseredtem, nem tudom, merre tovább, nem érzem jól magam…. Valami nincs rendben. És talán még nehezebb, ha közben kívülről úgy tűnik, minden rendben van. Mész dolgozni, elintézed, amit kell, gondoskodsz másokról, válaszolsz az üzenetekre, bevásárolsz, főzöl, mosol, teszed a dolgod. Az élet megy tovább, te pedig valahogy mész vele.

Csak belül egyre nagyobb a feszültség.

A másik mondat, amit szintén nagyon sokszor hallok: "Azt se tudom, honnan kezdjem."

Hogyan mondjam el mindazt a katyvaszt, ami kialakult? Melyik problémával kezdjem? A párkapcsolatommal? A családommal? A munkámmal? A pénzzel? Azzal, hogy nem tudom, mit akarok? Azzal, hogy állandóan szorongok? Vagy azzal, hogy már azt sem tudom, mikor voltam utoljára igazán jól? 🌪️

És közben lehet, hogy még azt sem tudod, éppen melyik a legnagyobb probléma az életedben.

Nem baj. Nem kell előre egyedül kibogoznod azt a gombolyagot, amiben egyszerre van jelen minden. Nem kell sorrendet felállítanod, és nem kell úgy megérkezned egy segítőhöz, hogy pontosan tudod, mit szeretnél megoldani.

Elég, ha meg tudod nevezni azt, mit érzel most.

Amikor azt mondod: "valami nem jó, valami nem oké", mi van emögött?

❓Bizonytalanság?

❓Kétségbeesés?

❓Félelem?

🔥Szűnni nem akaró harag?

Netán irigység, keserűség vagy közömbösség? De lehet, hogy azt érzed, elfáradtál, esetleg,hogy üresség van benned. Lehet, hogy folyamatosan feszült vagy, és már te magad sem érted, miért, vagy egyszerűen csak van benned egy nehezen megfogható érzés, hogy nem így szeretnél tovább élni.

Már ez is elég ahhoz, hogy elindulj!

És éppen erre van a szakember. Nem azért, hogy helyetted megmondja, mi a bajod, és nem azért, hogy egy alkalom alatt rendet rakjon az egész életedben – bármilyen kényelmes is lenne, ha egy ilyen szolgáltatás is létezne, mondjuk, hogy: "lelki nagytakarítás 90 percben", és másnapra minden a helyén 😊

A valóság ennél sokkal emberibb.

🌿A segítő abban van melletted, hogy együtt ránézzetek arra, ami most még kusza. Hogy legyen egy biztonságos tér, ahol kimondhatod azt is, amit máshol talán nem tudsz vagy nem mersz.

🌿Hogy segítsen közelebb kerülni ahhoz, amit érzel, és lassan megérteni, mi történik benned. Hogy ne kelljen egyedül megfejtened, miért reagálsz úgy, ahogy, miért ismétlődnek bizonyos helyzetek, miért olyan nehéz egy döntést meghozni, elengedni valamit, határt húzni, kapcsolódni vagy éppen újra bízni.Változtatni.

És igen, néha ez a folyamat kifejezetten nehéz, olykor fájdalmas is.

Mert amikor elkezdünk valóban figyelni magunkra, előfordulhat, hogy olyan dolgokat is észreveszünk, amelyeket eddig könnyebb volt nem látni. Régi érzéseket, fájdalmakat, családi mintákat, berögzült gondolatokat, elhallgatott szükségleteket vagy akár olyan részeinket is, amelyekkel nem mindig kellemes találkozni.

Sokszor éppen az visz előre, amikor végre nem menekülünk tovább attól, ami belül már régóta kopogtat.

Ezért mondom: ne várj! Ne várd meg, amíg nagyon fáj! 😰

Ne várd meg, amíg már annyira feszít a szorongás, a harag, a bizonytalanság vagy a tehetetlenség, hogy az egész életedet elkezdi meghatározni. Ne várd meg, amíg a kapcsolatod, a munkád, az alvásod, a tested vagy a mindennapjaid jelzik helyetted, hogy valami már túl sok.

És ne várj arra sem, hogy előbb összeszedd magad.

Lehet, hogy most nem megy egyedül összeszedni a darabjaidat és magadat…

Lehet, hogy most még csak annyit tudsz: valami nincs rendben. De az is lehet, hogy sok bajod van egyszerre és azt sem tudod, honnan indulj. És lehet, hogy attól is félsz, mi történik majd, ha végre kimondod mindazt, amit eddig magadban tartottál.

Kezdd el mégis. Meg fogod köszönni magadnak.

Nem kell tudnod az egész utat. Elég az első lépést megtenni

És ez az egyik legfontosabb dolog, amit magadért megtehetsz: nem várod meg, amíg teljesen elfáradsz, hanem már akkor figyelsz magadra, amikor érzed, hogy valami kezd túl sok lenni.

Kezdj el tenni magadért. A lelki jóllétedért.

Mert ez neked is jár.

Szeretettel várlak 💚

📷: Pinterest

Kérdezz bátran